Ez az 1937-ben íródott rövid könyv fejtörést okozott számomra. Nem szoktam ennyit várni a könyv elolvasása és a bejegyzés megírása között, de nem tudtam volna mit írni. Az igazat megvallva most se nagyon tudok. Tehát ez a fejtörés nem azért van, mert annyi minden jut róla eszembe. Épp ellenkezőleg, mert alig-alig. Inkább azon gondolkoztam sokat, hogy vajon jó-e ez a mű, és csak én nem értem eléggé (mert ez mindenképp lehetséges) vagy tényleg nem mond olyan sokat. A címe és a borító hátulján fellelhető szöveg alapján arra gondoltam, hogy tömény faji problémák ütik fel a fejüket és nem egy iskolai táborozás tettei kerülnek előtérbe. Erre nem számítottam. Természetesen elhangzanak ezek a kérdések, de nem abból az aspektusból, ahogy én számítottam rá. Ez önmagában véve nem baj. A baj az, hogy nem értem, hogy ezen a történeten keresztül valóban feszegetésre kerülnek a fent említett témák és én nem látom át a szimbólumokat és párhuzamokat... vagy csupán egy erkölcsi válságról szól az akkori fiatalok körében. Mert nekem maximum az utóbbi jött át. Egyáltalán nem tűnik bonyolult történetnek. Akárhogyan is, de nem igazán tudom összefoglalni a gondolataimat azzal kapcsolatban, hogy mit adott nekem ez a pár oldal, mert már alig emlékszem rá. Tulajdonképpen nem tett rám semmilyen benyomást.
Tehát akárhogy erőlködöm, nem tudok erről többet írni sajnos. Konkrétan nem jut eszembe semmi. Biztosan vannak erről a kérdésről jobb írások is. Kell lennie...
A %-os pontozást ki is hagyom. Bocsánat, majd legközelebb.