Sokat hallani, hogy a fiatalok évről évre kevesebbet olvasnak, sőt, vannak akik kifejezetten utálnak olvasni. Itt szokták anyázni a médiát, a rohanó világot, mint lehetséges bűnbakokat. De én most egy kicsit az oktatási szisztémát anyáznám, ha lehet.
Ugyanis Miért KELL a gyerekeknek és fiataloknak megszenvedniük olyan könyvek olvasásával és értelmezésével ami nem érdekli őket, amiben a problémák és konfliktusok totálisan idegenek tőlük? Miért gondoljuk, hogy elő kell írni, hogy pontosan mely műveket is rágják át a diákok? Miért jó ha egy egész osztály (de pláne több generáció) ugyanazt olvassa? Körülbelül ezek a kérdések fogalmazódtak meg bennem még középiskolás koromban.
Persze a jelenlegi oktatási rendszernek számos súlyos hibája és nyavajája van, nyílván nem is ez a legsürgetőbb kérdés, de véleményem szerint az irodalomoktatás felépítése és tematikája is jelentős újításokra szorul. Kezdve a kötelező olvasmányokkal.
A koncepció
Nem tudom, hogy célok között szerepel-e egyáltalán az olvasás megszerettetése a diákokkal, de kéne hogy így legyen. Ugyanis a jelenlegi tanterv történelmi időrendben megy. Időrendben!
A mostani szerkezet úgy néz ki, hogy a 9-es tanuló kezébe odanyomják - legalábbis velem így történt - az Antigonét. Aki nem ismerné, ez egy ógörög dráma, Szophoklész egyik híres műve. Arról szól, hogy a király nem engedi Antigónénak eltemetni a halott testvérét, de ő mégis megteszi, szembeszegül a törvénnyel, vagy valami ilyesmi. Na, vajon a szerző ezt 14-15 évesek kamaszoknak szánta? Nem tartom valószínűnek. Továbbá melyik fiatalt gyötri ebben az életkorban hasonló probléma? Hát semelyiket. Legalábbis remélem. Mégis olvastatják, és ez csak egyetlen példa a sok közül, amik szintén nem fogják felkelteni a diákok érdeklődését az olvasás iránt.
Ennél a pontnál kikerülhetetlen a Harry Potter-sorozat megemlítése. Ugyanis azt nagyon sok gyerek elolvasta, élvezte, átizgulta, várta a következőt. Emiatt volt olyan tanár aki ezt adta fel olvasmányként. Ez már valami, ezt valószínűleg el is olvasták, annak dacára, hogy nem egy ógörög tragédia. Az én volt magyar tanárnőm mondjuk nem szereti, mert nem valós, van benne varázspálca, ilyenek, ami rossz. De azért E. T. A. Hoffmanntól Az aranyvirágcserép mégis fel lett adva, ott nem zavarta a fantáziavilág, mert állítása szerint “ott szerepe van”.
Nem is a szerzőkkel, vagy ezekkel a művekkel van a baj. De milyen alapon mondta azt valaki, hogy ezek a művek jobbak, szebbek, többek? Miért pont ezek? Pláne, hogy ahogy a fent említett példában látszik, ezeket nem akkor olvastatják, amikor a gyerekek életkorához passzolnának. Az Antigonéban például szerintem csakis a tanárnő leli örömét.
Problémák
Persze mindig vannak lelkes tanulók, könyvmolyok, akik még ezeket is élvezik, de sok-sok probléma van ezzel a típusú olvastatással. Először is, a gyerekek érettségi szintje nem azonos. Nem minden 14 éves egyformán érett, pláne, hogy vannak fiúk és lányok is, akik végképp más ütemben nőnek fel. Ennek ellenére ugyanaz az olvasmány kötelező mindenkinek.
Aztán jön az a rész, hogy elemzik a műveket - általában a tanár vagy tankönyv szájíze szerint. Többnyire nem gondolkodtatják a gyerekeket, egy műnek egyfajta értelmezését tanítják és aki a dolgozatban a saját véleményét írná le, az bizony rossz jegyet kap. De miért? Büntetni kell az önálló gondolatokat? Azért kell megbeszélni közösen, nehogy a gyerek rosszul értelmezze a könyvet? Egyetlen értelmezése lehetséges egy adott műnek? Persze, segíteni kell a diákokat, de talán gondolkozhatna rajta egy kicsit, mielőtt kinyilvánítja a tanár az “egyetlen és szent igazságot” a regénnyel kapcsolatban.
Egyéb kérdések
Miért haladunk történelmi időrendben? Miért kezdjük az Antigonéval, olyan korban, amikor meg se érti a nebuló a problémát (nem azért, mert buta, csak egyszerűen nem áll közel hozzá) és mire megértené már az érettségivel kell foglalkoznia. Persze, fontos lehet a történelmi áttekintés, de egy kortárs mű csak jobban megszólítaná a gyereket, ahol nem zavarja a nyelvezet, stb.
Miért van, hogy még csak meg sem említünk bizonyos műfajokat? Fantasy, sci-fi, egy átlag krimi Agatha Christie-től szóba sem kerül. A humoros regényekről nem is beszélve. Nincs humor az iskolában. Miért lenne baj, ha valaki a Szigeti veszedelem helyett mondjuk a Piszkos Fred-et olvasná el Rejtő Jenőtől? Ő kevesebb lenne? Akinek kimaradna az életéből a Bánk bán, de elolvassa Asimovtól az Alapítványt az butább lesz?
Miért csak (vagy főleg) európai irodalomról beszélünk? Ázsiában, Dél-Amerikában vagy éppen Afrikában nincsenek írók? Nem lenne érdemes az ottani kultúrákba belenézni kicsit? Cigányirodalomról nem esik szó, pedig egyre égetőbb kérdés ez is. Nem lenne érdemes szélesíteni a látókörüket a tanulóknak? Nem feladata az irodalomnak a világ megismertetése?
Mi a helyzet a női írókkal? Nem is emlékszem, hogy egyáltalán volt-e szó női szerzőkről. De miért? Tudtommal írtak (sőt, még mindig írnak) nők is! Valamint ahogy Láng Benedek is felvetette a “lúzerképző” cikkében ezzel kapcsolatban, miért nincsenek lányoknak való(bb) olvasmányok?
Megoldás?
Szerintem az olvasás fontos. Nem olvasok sokat (sajnos), de nagyon fontos. Véleményem szerint az olvasás megszerettetése úgy érhető el, ha egyéb alternatívákhoz folyamodunk a kötelezők helyett. Egy széles könyvválaszték akár, ugyanis a választás lehetősége már önmagában véve egy jog, és a joggal általában szeretnek élni az emberek, még ha fiatalok is. Persze ebből a számonkérés nehezebb, és az irodalom tanárnak is több könyvet kéne ismernie, de ez szerintem nem feltétlen hátrány. Lehetne olvasónaplót vezetni. Én szinte odáig elmennék, hogy mindenki olvassa azt amit akar, csak olvasson! Persze, nyílván kell egy keretanyag, valamiből érettségizni kell. Ez nem azt jelentené, hogy ne ismerkedjenek meg Petőfivel vagy Shakespeare-rel, csupán hogy ezek mellett valahogy szeressék meg az olvasást, szélesítsék a látókörüket, gondolkozzanak el maguk egy-egy mű mondanivalóján. Vagy nem?