Érdekesen alakult ennek a könyvnek az olvasása. Egyszer régen beleolvastam, nem tetszett. Aztán 1-2 hónapja újra elővettem, és magával ragadott. Humoros volt, gördülékeny. Majd jöttek olyan részek amiket unalmasnak találtam. De ha már elkezdtem, el is olvasom - gondoltam én. De ez nem volt egyszerű. Teljesen felborult az "1 könyv/1 hónap" tervem. Twitteren visszaolvastam, február 3-án már benne voltam a könyvben. És csak pár napja fejeztem be. Na, mindegy.
A sztori elég groteszk. Kitalált szereplők, kitalált világban, ami mégis valós. Semmi sem úgy alakul, ahogy logikus lenne, torz az egész. Teljesen kicsavart mondatok, tengelyferdült gondolatok. Aki ezt szereti, annak nagyon tudom ajánlani. Volt, hogy ez tetszett is, vicces volt. De alapjában véve nekem nem ez a stílus való. Ugyanis ezek túl sűrűn jönnek elé, számomra túl tömény. Teljesen más, mint a másik 3 Vian-könyv amit olvastam (Köpök a sírotokra, Öljünk meg minden rohadékot, Minden hulla fekete). Azok sokkal jobban bejöttek.
Egyébként az egész arról szól, hogy a főszereplő (Őrnagy) beleszeret (bár ebben a műben ez nem teljesen ugyanazt jelenti, mint normális esetben) egy Óvadóc nevű hölgybe, és minden áron feleségül szeretné venni. Ezért küzd végig.
Viszont ami tényleg zseniális, és ami miatt érdemes volt elolvasni, az a zárómondat. Az valóban viccesre sikeredett.
Mindent összevetve nem bánom, hogy elolvastam, mert nem átlagos stílusú, de rövidebbnek kéne lennie, el van húzva (noha egyébként nem hosszú könyv). És mint már fentebb írtam, a többi Vian-könyv fényévekkel jobb.
64 %