Hát igen. Az orosz realizmus gyöngyszeme egy szar. Persze ez várható volt, mivel kötelező olvasmány. Nem a stílussal van bajom, könnyen olvasható, sőt néhol élvezhető is. De ettől még nem mond semmit. Ha mélyen belegondolunk... na, szóval, még akkor sem szól semmiről.
Persze, irodalom órán elemezgetjük, vesézgetjük, hogy az üres, hivatali élet így, a belső szenvedés és megvilágosodás úgy, de valójában ez egy unalmas mű. Persze, mindenkinek más tetszik, szóval nyugodtan olvassa el akit érdekel. El kell fogadnunk egymás perverzióit.
Túloztam. Nem igaz, hogy nem szól semmiről. Nyílván érdemes tartalmas életet élni, de ez a téma nem érdemel ennyit. Nem érdemel egy egész irodalmi irányzatot.
Továbbá az sem igaz, hogy semmi párhuzamot nem tudok vonni az életem és a szereplő élete között, mert Ivan Iljics azt mondta, mikor meglátta a világosságot:
"Milyen boldogság!"
Én is hasonlót éreztem, mikor befejeztem a művet...