Friedrich Dürrenmatt - A megbízás, avagy a megfigyelők megfigyelőjének megfigyeléséről

Hosszához képest lassan ugyan, de befejeztem ezt a kisregényt is.

A sztori:

Egy meg nem nevezett észak-afrikai ország kísérteties sivatagának kísérteties romjánál meggyilkolnak egy elegáns nyugati hölgyet. Ennek a gyilkosságnak az indítékait szeretné kideríteni a híres riporternő, F., aki beutazási és forgatási engedélyt kap a kato

nák által kormányzott, elnyomott országba. Bár a stábot hamarosan kitessékelik, a riporternő, kihasználva a hatalmon lévők harcát, ott marad, és súlyos titkok nyomára bukkan.

Nagy reményekkel kezdtem neki, mivel az előző Dürrenmatt iromány igencsak elnyerte tetszésemet. Azonban kicsit csalódnom kellett, ez nem éri el ugyanazt a szintet. A mű érdekessége ugyan, hogy egy formai újítá

s található benne (noha öncélú és voltaképp felesleges), mégpedig hogy 24 mondatból áll. Ez igazából egy szóömlenyt jelent, egy-egy mondat akár 5 oldalas is lehet. És bár ez nem teszi jobbá, nekem tetszett.

Mindazonáltal rám nem tett túl mély benyomást, mégha van is valamiféle mondanivalója. A háborút és a fölösleges emberáldozatokat végeredményben a felsőbb hatalmak játékának és gazdasági igenyeinek tudja be. Ugyanis a meg nem nevezett ország sivatagában a különböző országok emberei csak fegyverek és egyéb dolgok tesztelése végett ölik egymást. Egy operatőr pedig "szimpla" ígéretből veszi fel megzakkant és beteg barátja beteg cselekedeteit ezen a vidéken.

Ugyanakkor a szokatlan logika és észjárás érdekesnek hatnak. Ilyen pl az 5. mondat, itt ugyanis az egyik szereplő gondolatmenetéből kiderül, hogy "korunk embere megfigyelt ember". Ehhez a következtetéshez furcsán jut el a szereplő, ezt érdemes elolvasni belőle, ha mást nem is.

Hmm... mégha nem is élveztem annyira, mint az előző művét, könnyen lehet, hogy felkerül még pár F. D. regény a listámra...

75 %

Friedrich Dürrenmatt - A bukás

A könyvlistámmal rosszul haladok, ezért muszáj volt valami rövidet elolvasni. Így szedtem elő A bukás című rövidke kis könyvet. Márha ez a hetvenvalahány oldal könyv, sajnos nem tudom ezeket a besorolásokat. Voltaképp mindegy is.

A bukás egy elég egyszerű, de annál furcsább és groteszkebb történet. Egy hatalmi "játékról" van szó, egy forradalom utáni de már diktatúrába hajló időszakban, aminek természetesen halál a vége. Furamód az emberek névtelenek (betűkkel, vagy gúnynevekkel jelölik egymást) ez az elején még picit zavaró lehet, de nekem pár oldal után kifejezeten megtetszett. Egyetlen teremben zajlik a cselekmény, a különböző forradalmi szereplők (ekkor már titkárok vagy miniszterek, stb) üléseznek, és közben az "N" nevű ember gondolkodik, hogy vajon mi miért történt, ki miért mondta azt amit, azaz mire megy ki a játék.

Mindezt az elején zavarosan, csapongva írja, még nehéz követni hogy melyik betű kicsoda. Személyes dolgokat ír le róluk, kinek mi a feladata, miket tettek, jellemük, külsejük, stb... És szépen lassan kiderül ahogy "N" is gondolkodik, hogy az egész mű a kombinációról szól. Arról, hogy ebben a teremben mindenki gyanús mindenkinek, igazából senki sem bízik meg a másikban, de nem támadnak nyíltan egymásra (legalábbis még nem), csak taktikáznak, mindenki saját magával van elfoglalva. Ezzel vegyül egy kis fanyar humor, az egyik szereplő részeg például, később maga alá vizel valaki (ez a rész különösen tetszett :-) ), tehát egyáltalán nem egy komoly tárgyalás hangulatát sugallja.

Ez teszi érdekessé a művet. Az elvben komoly tárgyalásnak és az azzal szemben álló komolytalan tálalásának az egyvelege, valamint ahogy groteszk módon leírja egy kegyetlen diktatúra felső vezetőségének működését.

A végén persze, van egy poén is, amit nem szeretnék lelőni. Az egyik szereplőről folyik a szó egész végig, de aztán egy nemesen egyszerű bravúrral oldódik meg "probléma".

Most, hogy így végiggondoltam újra, hogy mi is ez valójában, mégjobban megtetszett.

90 %