Ez nem szerepelt a listámon, de holnapra kellett elolvasnom irodalom órára.
Általában nem szeretem a kötelező olvasmányokat, egyrészt elvből, hisz kötelező és én pedig szeretem magam eldönteni mit csinálok vagy mit olvasok. Másrészt pedig mert az a kevés kötelező amit ténylegesen elolvastam, többnyire... nem szépítem, szar volt.
Ellenben Az apostol egészen normális. Sőt, Petőfi versei is meg tudnak fogni ("Az őrült" elnyerte tetszésemet), bár többnyire csak a dalszövegek szoktak.
A téma egyenesen következik Petőfi életéből:
a Szilveszter nevű főszereplő számára a szabadság és egyenlőség elérése a cél. Megjelenik a radikalizmus, minekután szép szóval, békésen nem tudja elérni amit akar. Pokolba kívánja a királyt, majd a népet is mikor az gyávaságból újra engedelmeskedik a királynak és a papok "tanainak"(akiket egyébként ördögöknek is nevez) pedig először hat a tömegekre.
Az életét teszi fel e két ügy megteremtéséért, bár ő ezt nem élheti meg (de ezt tudja előre). Ő boldogságot egyedül szerelmétől kap élete során, mert hiába próbálkozik, nincs sikere.
Az utolsó "fejezetben" foglalja össze a pozitív és negatív gondolatokat is. Pozitívum, hogy majd létrejön a szabadság, a rabnépek leverik láncaikat magukról.
De negatív kicsengésű, hogy a mártírokat, apostolokat a saját koruk nem tiszteli, és mindegyiküket kivégezik. Csak az utókor emlékezik meg róluk méltón.
Összességében ez a mű szerintem az áldozathozatalról szól. Petőfi minden áldozatot meg akart és meg is hozott végülis a hazájáért, a szabadságért.
Kötelező olvasmányhoz képest jó, könnyű olvasni, tehát 70 % (de ez csak kötelezőkhöz képest).
Ettől függetlenül nem ajánlom, de ha már odakerül az ember elé, nem baj ha elolvassa.