Roger Ikor - Gloucq úr avagy az aranygyapjú

A második könyv amit nem fejezek be. A feléig jutottam, mire rájöttem, hogy nem ragad magával a stílusa. Vannak benne mókás részek, és érdekes gondolatok is. De most nem ez való nekem. Olyan fogalmakról van benne szó, mint például az abszurditás viszonya az élethez, vagy szerepe benne. Jelen időszakomban ez nem tud megfogni és lekötni. De semmiképp sem kuka ez a mű. Maximum később kellene elővennem. 

Most egy vaskos könyvvel folytatom, nem tudom ugyan eltenni a kabátom belsőzsebébe, de legfeljebb majd hordok magamnál táskát: Jack Kerouac - Úton (Az eredeti tekercs). Karácsonyi ajándék. Az első 10 oldal jó.

Ödön von Horváth - Hogy lettem én néger

Ez az 1937-ben íródott rövid könyv fejtörést okozott számomra. Nem szoktam ennyit várni a könyv elolvasása és a bejegyzés megírása között, de nem tudtam volna mit írni. Az igazat megvallva most se nagyon tudok. Tehát ez a fejtörés nem azért van, mert annyi minden jut róla eszembe. Épp ellenkezőleg, mert alig-alig. Inkább azon gondolkoztam sokat, hogy vajon jó-e ez a mű, és csak én nem értem eléggé (mert ez mindenképp lehetséges) vagy tényleg nem mond olyan sokat. A címe és a borító hátulján fellelhető szöveg alapján arra gondoltam, hogy tömény faji problémák ütik fel a fejüket és nem egy iskolai táborozás tettei kerülnek előtérbe. Erre nem számítottam. Természetesen elhangzanak ezek a kérdések, de nem abból az aspektusból, ahogy én számítottam rá. Ez önmagában véve nem baj. A baj az, hogy nem értem, hogy ezen a történeten keresztül valóban feszegetésre kerülnek a fent említett témák és én nem látom át a szimbólumokat és párhuzamokat... vagy csupán egy erkölcsi válságról szól az akkori fiatalok körében. Mert nekem maximum az utóbbi jött át. Egyáltalán nem tűnik bonyolult történetnek. Akárhogyan is, de nem igazán tudom összefoglalni a gondolataimat azzal kapcsolatban, hogy mit adott nekem ez a pár oldal, mert már alig emlékszem rá. Tulajdonképpen nem tett rám semmilyen benyomást.

Tehát akárhogy erőlködöm, nem tudok erről többet írni sajnos. Konkrétan nem jut eszembe semmi. Biztosan vannak erről a kérdésről jobb írások is. Kell lennie...

A %-os pontozást ki is hagyom. Bocsánat, majd legközelebb.

Jerzy S. Sito - LSD

Mivel fel akarom kicsit turbózni a blogot, rövidebb könyvek elolvasására álltam rá. Ez a példány konkrétan 156 rövidke oldal, gyorsan végigpörgethető. De megérte. Azt hiszem nem árulok el túl sok mindent azzal, hogy ez egy igencsak pszichoaktív szer hatását írja le a főszereplő szemével. Igazából nem hiszem, hogy ez egy olyan könyv lenne, amiben bármiféle "poént" le lehetne lőni, vagy veszítene az olvasás élményből, ha valaki előre tudja a végkicsengést. 

Tehát a sztori az, hogy az Új Amerikai Egyház közreműködésével a főhősünk kipróbálja az LSD-t. A trip nem sikerül túl jól, mindenféle félelmeit látja maga előtt, és furábbnál furább dolgokat él át. Több ízben megsérül (elég durván, pl. elharapja az ujját, fejbevágja magát egy vascsővel) miközben az igazságot kutatja. Ugyanakkor nem engedi át teljesen magát a szernek, küzd, harcol ellene, amennyire tud. Ahogy a szer dolgozik benne, hol elítéli, megveti ezeket az embereket, akik közé került, hol bölcsnek és mindentudónak állítja be őket. Mindazonáltal nem bánja meg a dolgot, erősnek és hatalmasnak érzi magát a végén, hogy mindezt kibírta. A végefelé pedig az is kiderül, hogy ez valóban az író élménye (bár ez valószínűsíthető volt) végül úgy fejezi be, hogy megírja erről a teljes igazságot, amennyire szavakkal ki tudja fejezni. 

Ez szerintem egy könnyű olvasmány, véleményem szerint mélyrehatóan nem feszegeti a problémákat, amiket haloványan (ha egyáltalán) felvet (istenkeresés, talán a drog legalizáció?). Mindazonáltal élvezetesen írja le az LSD hatásait (már ha valóban ilyenek, és valóban megtörtént vele ebben a formában), kikapcsolódásnak tökéletes.

70 %

A szerző egyébként idén januárban hunyt el, béke poraira!

Egy kis személyes kiegészítést írnék hozzá, így pár nappal később. Említett a főhős Guruja (aki az utazásban segítette őt) egy olyat, hogy akármit csinál, mindig csak arra az egy dologra összpontosítson és élvezze ki. Ha kávét iszik, ízlelje alaposan, és örüljön ennek. Ma kickbox edzésen (igen, arra járok) hirtelen ez beugrott. Eddig nekem mindig problémám volt a koncentrálással, de ez teljesen átsegített az edzésen és jobban is ment. Meg kell tanulni kizárni a külvilágot és tényleg az adott feladatra vagy élményre fókuszálni. Érdemes. Ezzel a bölcselettel (amit tán a keleti filozófiák is emlegetnek, bár ebben egyáltalán nem vagyok biztos?) egy kis plusz százalékot vívott ki előttem a könyv - pláme ha alkalmazni is tudom a továbbiakban - így felhúzom 74 %-ra! 

(nov. 8., 21:40)