A könyvlistámmal rosszul haladok, ezért muszáj volt valami rövidet elolvasni. Így szedtem elő A bukás című rövidke kis könyvet. Márha ez a hetvenvalahány oldal könyv, sajnos nem tudom ezeket a besorolásokat. Voltaképp mindegy is.
A bukás egy elég egyszerű, de annál furcsább és groteszkebb történet. Egy hatalmi "játékról" van szó, egy forradalom utáni de már diktatúrába hajló időszakban, aminek természetesen halál a vége. Furamód az emberek névtelenek (betűkkel, vagy gúnynevekkel jelölik egymást) ez az elején még picit zavaró lehet, de nekem pár oldal után kifejezeten megtetszett. Egyetlen teremben zajlik a cselekmény, a különböző forradalmi szereplők (ekkor már titkárok vagy miniszterek, stb) üléseznek, és közben az "N" nevű ember gondolkodik, hogy vajon mi miért történt, ki miért mondta azt amit, azaz mire megy ki a játék.
Mindezt az elején zavarosan, csapongva írja, még nehéz követni hogy melyik betű kicsoda. Személyes dolgokat ír le róluk, kinek mi a feladata, miket tettek, jellemük, külsejük, stb... És szépen lassan kiderül ahogy "N" is gondolkodik, hogy az egész mű a kombinációról szól. Arról, hogy ebben a teremben mindenki gyanús mindenkinek, igazából senki sem bízik meg a másikban, de nem támadnak nyíltan egymásra (legalábbis még nem), csak taktikáznak, mindenki saját magával van elfoglalva. Ezzel vegyül egy kis fanyar humor, az egyik szereplő részeg például, később maga alá vizel valaki (ez a rész különösen tetszett :-) ), tehát egyáltalán nem egy komoly tárgyalás hangulatát sugallja.
Ez teszi érdekessé a művet. Az elvben komoly tárgyalásnak és az azzal szemben álló komolytalan tálalásának az egyvelege, valamint ahogy groteszk módon leírja egy kegyetlen diktatúra felső vezetőségének működését.
A végén persze, van egy poén is, amit nem szeretnék lelőni. Az egyik szereplőről folyik a szó egész végig, de aztán egy nemesen egyszerű bravúrral oldódik meg "probléma".
Most, hogy így végiggondoltam újra, hogy mi is ez valójában, mégjobban megtetszett.
90 %
